Kékestető sípályái
Egy kis érdekesség a síelésről: 1894-ben rendezték meg az első síversenyt Normafánál, itt még gyerekek versenyeztek, a fődíj egy doboz gyufa volt. Az első Magyar Sí Klub 31 fővel alakult meg.
Kékestető nem csak az ország legmagasabb pontja, de itt található az egész ország leghosszabb sípályája is.
(Kép a szeretlekmagyarorszag.hu-ról)
A déli sípályát először 40-60 méter szélesre bővítették, a felületét úthengerekkel simították ki, és a köveket is eltávolították a sípálya területéről. Az alsó végén később buszforduló épült, ami különösen sokat segített, mert régen körülbelül bő fél órát kellett várni a mátraházai buszra, hogy felvigye a síelőket ismét a csúcsra. Ez így történt a 2000-es évek elejéig, aztán 2003-ban jelentős fejlesztésekbe kezdett a Mátra Centrum Kft Kékestetőn. Üzembe helyeztek egy új csákányost, még a régi tányérosokat is felújították. Ma már 800 méter hosszban lehet felvonózni a déli sípályán. A további fejlesztések folyamatban vannak, tervben van még Kékestetőn az ülős felvonók létesítése is!
Az 1950-es évek közepére a Honvéd síszakosztálya az északi sípálya lejtője mellé épített felvonókat.
(Kép a szeretlekmagyarorszag.hu-ról)
Sajnos a rendszerváltás borzasztóan negatív hatással volt a fejlesztésekre, szinte teljesen leálltak. A hazai síterepek, köztük persze a Kékesi is, az állami vállalatok 1989 utáni megszűnésével nagyon elhanyagolt állapotba kerültek. A kékestetői sípályák szinte teljesen elveszítették a vendégeiket a 90-es évek végére, pedig azelőtt óriási látogatottságnak örvendettek.
Szerencsére azonban már ez nem így van, mert a síelés, mint hobbi, továbbra is fennmaradt, és az emberek a rossz körülmények ellenére is eljártak a hegyekről lesiklani. Napjainkban is nagy a forgalma Kékestető mindkét sípályájának.
A pályákat ratrakokkal simítják. Az elmúlt években egyik Kékesi pályán sem voltak fagyott, jeges foltok, így ezeken a pályákon a legjobb minőségű a műhó.
Ha a téli hónapokban bőséges hómennyiség hullik, akkor az északi sípálya is teljes egészében használható, így a két sípálya hossza összesen 3000 méteres is lehet.
(Kép a szeretlekmagyarorszag.hu-ról)
A déli sípálya összesen 1800 méter, ami közvetlen a Kör bár mellől indul és a Veronika rétben végződik. Itt már 230 méterrel alacsonyabban vagyunk. Régen sokszor végigsétáltunk ezen a sípályán.
A déli sípálya vége
Az északi sípálya hossza már jóval rövidebb a délinél, összesen 600 méter, itt a szintkülönbség 180 méteres. E sípálya kiinduló pontja a Tető étterem.
Nyáron
És télen
A sípályák természetesen télen a leglátogatottabbak, de érdemes végig sétálni rajta bármelyik évszakban. Tavasszal leírhatatlanul szép látvány, ahogy az egész hegyoldal elkezd virágozni, színesedni, nyáron a hatalmas zöldben és tiszta időben is gyönyörű a kilátás. Ha viszont a legszebb színekben akarjuk pompázni látni a Kékest, ősszel, amikor még a fákon fent vannak levelek, de már épp elszíneződni készülnek, akkor érdemes végigsétálni a sípályákon.
A Kékesi Sasok
Az információkat a http://www.kekesteto.hu/kekesisasok.php oldalon találtam.
A kékestetői szanatórium munkatársainak gyermekei voltak a Géczi István és Mészáros István tanár urak által 1967-ben alapított Kékesi Sas Sísport Klub első tagjai. A Kékesen lévő gyermekek az iskolai elfoglaltság után a szabadidejükben sportolni szerettek volna és télen a feltételek a síelésre voltak a legalkalmasabbak. Alakuláskor 50 tagot számlált a klub az elnök Mészáros István volt 1999-ig. Azóta ezt a posztot Rédecsi Gábor tölti be. Az alapító tagokból lettek az ország legjobb alpesi síelői, eleinte a hazai úttörői olimpiákon jeleskedtek a 60-as évek végén számos első helyezés begyűjtésével. A sport igazi közösséget formált a klub-tagokból.
Aztán ahogy cseperedtek ezek a gyermekek, úgy jöttek már a kiemelkedő felnőtt eredmények is. A Kékesi Sasok nem kevesebb mint 22 alkalommal diadalmaskodtak a hazai síbajnokságban, a 70-es 80-as években. Legtöbb bajnoki címmel büszkélkedhet Kovács Zsolt, Varga György, Asztalos András, Asztalos Miklós, Perzel Katalin, Bácsi Rita. Továbbá számos második, harmadik díjat gyűjtött be Csortos Nándor, Mészáros István, Kovács János, André József, Gazdik Gyula.
A 80-as évek közepétől a feltörekvő generáció versenyzői Keresztes Koppány, Csiba György, Bognár Gábor, Rozinai Roland, Rozinai Róbert, Szabó Beatrix, Bognár Anita, Nagy Niki vették át a régiektől a síversenyzői sikereket.
A 90-es években a magyar síszövetség munkáját segítve társadalmi munkában számos versenyen bíráskodtak, segítették a verseny létrejöttét, ahogy ez napjainkra is jellemző.
Síház, ami közvetlen a Kékestető kilométerkő mögött található.
A déli sípályán végig...
2013 nyarán szerencsére sikerült feljutni Kékesre, és volt lehetőség lesétálni mindkét sípályán.
Először a hosszabbik és kevésbé meredekebb déli sípályán mentünk le a Veronika rétig, amit a következő képekkel tudok bemutatni.
Gyönyörűen sütött a nap
Kis menedékház a sípálya szélén a fenti képen
Jegypénztár, ami csak télen üzemel (fenti kép)
Kis menedékház szintén a Veronika réten...
...eléggé rossz állapotban...
...és összefirkálva.
A Veronika rét
Sífelvonók
Tábla a Veronika réten
Az északi sípályán is tettünk egy utat
Itt már jóval nehezebb volt lesétálni, mert ez a pálya borzasztóan meredek, amivel addig nem is foglalkoztunk. Elég sokan furcsán néztek ránk egy "kicsit", hogy csakígy nekivágunk, nem is értettem az embereket, akik ilyen meglepetten bámultak bennünket, de persze amint elindultunk lefelé, teljesen világossá vált az "aggodalmuk".
A meredekség és a hatalmas bozót ellenére a kilátás sokkal szebb itt, mint a déli sípályánál.
Innentől lefelé már nincs is út...
Visszafelé már nem igazán szerettünk volna mászni.
Végül ezen a kis úton kezdtünk el a déli sípálya irányába haladni, reménykedtünk benne, hogy ott lyukadunk ki.
Szerencsére az út oda vezetett, és a sokkal kedvezőbb, jóval kevésbé meredekebb sípályán tudtunk visszatérni a legmagasabb pontra.
Innen nézve azért sokkal jobb csodálni a tájat.